A műkörömről

Hitek és tévhitek: mi az igazság?

TÉVHIT – A műköröm alatt tönkremegy a köröm

Ez csak abban az esetben történhet meg, ha a műkörmös túlzásba viszi a műköröm felhelyezése előtti úgynevezett bolyhozást (a körömlemez reszelővel történő óvatos felreszelését), és „szétreszeli a körmöt”. Ha a természetes köröm szakszerűen van előkészítve, a műköröm eltávolítását követően a saját körömnek semmi baja nem lesz.

TÉVHIT – Folyamatos műkörömviselés esetén néha érdemes szünetet tartani, hogy a köröm „lélegezhessen”

A hajfestéshez hasonlóan itt sincs szükség „nyugalmi időszakokra”, hiszen a köröm nem lélegző bőr, hanem szaruréteg.

HIT – A műkörömmel megszépíthetők a csúnya, lerágott körmök

Ez tökéletesen igaz. Olyannyira, hogy a műköröm viselésével a körömrágásról is le tud szokni a vendég, a keze pedig mindig ápolt, esztétikus lesz.

(forrás: www.pink.hu)

A körömápolás története

Az ápolt körmök története

A körmök ápolása és kozmetikázása nem új keletű. Már egészen régről, az időszámításunk előtti harmadik évezredből maradtak fenn erre utaló feljegyzések. A történelmi korokban az ápolt, színezett vagy éppen extrém hosszúságú körmök viselése luxus volt,a magasabb társadalmi helyzetben élők ezzel szimbolizálták gazdagságukat és jólétüket.


Körömápolás az ókorban és a középkorban

A műköröm sem újkori hóbort, hiszen már az ókori ember is különféle megoldásokat talált ki körmei hosszabbítására vagy pótlására.. Egyiptomban a fáraók hosszú, aranyozott pótkörmöket igyekeztek ragyogó isteneikhez hasonlóvá válni. A nemesek körmeik szépítésére hennát használtak A királyok, királynők körmüket mélyvörösre, az alacsonyabb rendűek halvány színűre festették. Időszámítás előtt 3000-ben Kínában méhviaszból, zselatinból, tojásfehérjéből és gumiarábikumból készítettek körömfestéket. Időszámítás előtt 600. körül a kínai császárok aranyra és ezüstre, a XV. századi Ming dinasztia tagjai pedig feketére és vörösre festették körmeiket. Az időszámítás előtti ötödik évszázadban az indiai nők körmeiket egy rovar váladékával, illetve hennával festették. A görög kultúra legendás szépség-tisztelete halvány nyomokban őrizte az egyiptomi hatást. Az ókori rómaiaknál és görögöknél eleinte csak a férfiak manikűrözték körmeiket, lábápolásra külön rabszolgákat tartottak. A kézkörmök festésére hennát, arany és ezüst színezéket használtak. A korai Róma, Babilon, és Egyiptom katonai vezérei ajkuk színével azonosra festették körmeiket csata előtt. Később hosszú ideig csak a hennával való színezés maradt körömápolási módszerként. (Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Törökországban a hennával való festés mind a mai napig fennmaradt.) A leletek szerint a XVII. században azután Júdeában egy igen fájdalmas körömápolási eljárást vezettek be, a körömmátrixba tű segítségével juttattak festékanyagot, mintegy tetoválták körmüket, így ezután az festve nőtt tovább. A középkor embere nem sokat törődött testápolással, de a 15-16. században, a reneszánsz idején ismét előtérbe került a test, a testápolás.


Körömdivat az újkortól napjainkig

Amerikában és Európában az iparosodás kezdetével a körömkozmetika is elterjedt. Eleinte bőrdarabkával polírozták, majd kínzóeszközre emlékeztető szerszámokal hegyesre reszelték körmeiket. A manikűr kíméletes módszere az 1830-as évektől vette kezdetét, amikor Párizsban Sitté doktor bőroldót és rózsafa pálcikát alkalmazott a körömbőr kezelésére. A körmök csillogását krémek, paszták alkalmazásával érte el. (E módszer mai változatát nevezzük francia manikűrnek.) A körömlakk feltalálása, mely új fejezetet nyitott a körömápolás történetében, Charles Revlonhoz fűződik. A Revlon cég alapítója eredetileg autófényezésre szánt anyagot alkotta körömlakként újra. Ezután fellendült a körömápolás fejlődése: csiszolóporos reszelők, körömbőr eltávolítók, folyékony körömlakkok segítségével kezelték, díszítették a körmöket. Ekkor még csak a köröm közepére került lakk (leginkább ciklámen és piros) a holdacska és a körömvégek szabadon maradtak.


A műköröm iránti igény

Körömhosszabbítással már ókori eleink is próbálkoztak, az első modern műkörmöt, egy körmét rágó fogorvos alkalmazta. Saját körömszéleire ragasztás nélkül helyezett fel körmöket, így azután azok nem bizonyultak tartósnak. (A fogorvosok technikáiból azóta is sokat merít a műkörmös szakma.) A műkörmök térhódítása az 50-es években, a filmiparnak köszönhetően kezdődött. A színésznők a filmfelvételekre valódi körömből készített vendégkörmöket ragasztottak. Ezeknek tartóssága azonban rövid volt, ezért a körömtechnikusok segédszövetes ragasztótechnikával próbálkoztak. A műkörömépítés technikája azóta is folyamatosan fejlődik és változik. A divathullámok egy-egy színt, technikát vagy formát felkapnak, másokat elfelejtenek, vagy éppen újjáélesztenek.